A The Witcher második évada sok szempontból más irányt vett, mint az első. Míg az első évad egyik legnagyobb vitapontja az időben ugráló, nehezen követhető történetvezetés volt, a folytatás már jóval lineárisabb és könnyebben érthető. A cselekmény középpontjába Geralt és Ciri kapcsolata kerül, ami erősebb érzelmi alapot ad az egész évadnak, és egyben egységesebb struktúrát is biztosít.
Az évad elején rögtön sötétebb, komorabb hangulat fogadja a nézőt. A történet jelentős része Kaer Morhenben játszódik, ahol a vajákok világa jobban kibontakozik. Ez a környezet segít elmélyíteni a főszereplők közötti dinamikát, és több idő jut a karakterek fejlődésére. Geralt figurája visszafogottabb, de határozottabb, inkább mentor szerepben jelenik meg, ami új oldalát mutatja meg. Ciri fejlődése pedig az egyik legerősebb pontja az évadnak: a bizonytalan, menekülő lányból fokozatosan egyre tudatosabb és erősebb karakter válik.
A második évad egyik legnagyobb pozitívuma, hogy jobban működik a karakterközpontú történetmesélés. Több idő jut a párbeszédekre, a motivációk megértésére, és az érzelmi pillanatokra. Ugyanakkor ez néha a tempó rovására megy. Az évad közepe kissé lelassul, és egyes mellékszálak kevésbé érződnek fontosnak. Több kritika is kiemelte, hogy a politikai intrikák és a világépítés érdekesek, de nem mindig kapnak elég időt a megfelelő kibontásra, így néha töredezettnek hatnak.
A látvány és a produkciós minőség érezhetően javult. A díszletek részletesebbek, a jelmezek kidolgozottabbak, és az akciójelenetek is látványosabbak. A harcok koreográfiája különösen erős, dinamikus és könnyen követhető. A szörnyek azonban megosztóbbak: bár néhány kreatív és emlékezetes, sok esetben inkább háttérszerepet kapnak, és kevésbé hangsúlyosak, mint az első évadban. Ez részben azért van, mert a történet inkább a karakterekre és a politikai konfliktusokra koncentrál.
A második évad egyik legvitatottabb pontja a forrásanyaghoz való viszony. Több történetszál eltér az ismert alapoktól, ami egyes nézők szerint frissítő, mások szerint viszont gyengíti a világ következetességét. Emiatt néha olyan érzés alakul ki, mintha a sorozat saját irányt keresne, nem mindig sikeresen. Ennek ellenére a főszereplők közötti kapcsolat erőssége sok esetben ellensúlyozza a történet bizonytalanságait.
Yennefer karaktere ebben az évadban megosztóbb. Több kritika szerint a történetszála kevésbé egységes, és néha eltávolodik attól a határozott, erős személyiségtől, amit korábban láttunk. Ugyanakkor ez a bizonytalanság a karakter fejlődésének részeként is értelmezhető. A mellékszereplők közül több vaják megjelenése érdekes, de sokan csak rövid időt kapnak, így nem mindenki válik igazán emlékezetessé.
Összességében a második évad stabilabb és könnyebben követhető, mint az első, de nem hibátlan. Erősebb a karakterek közötti kapcsolat, jobb a látvány, és egységesebb a történetvezetés. Ugyanakkor a tempó egyenetlen, egyes történetszálak alulfejlettek, és a forrásanyaghoz való viszony megosztó lehet. Ennek ellenére a sorozat magabiztosabbnak érződik, és jobban tudja, mit akar elmesélni.
Ajánló:
- A második évad elsősorban azoknak ajánlható, akik az első évad után mélyebb karakterdrámát és átláthatóbb történetet vártak.
- Akik a látványos akciókat és a sötét fantasy hangulatot keresik, szintén elégedettek lehetnek.
- Viszont akik kizárólag a szörnyvadász epizódokra vagy a forrásanyag szigorú követésére vágynak, azok számára vegyesebb élményt nyújthat.
Szöveg: Gere Ákos
Források:
- IGN (IGN Hungary)
- Puliwood
- Hetedik Sor Közepe
- Mafab
- Sorozatjunkie
- Szirmai Gergő
Képek: netflix.com, budapestreporter.com, mkaugaming.com
