A Spaceman (magyar címén: Az űrhajós) egy különös, lassú tempójú sci-fi filmdráma, amely inkább az emberi magányról és kapcsolatokról szól, mint az űrutazás látványáról. A film alaphelyzete elsőre klasszikus sci-finek tűnik: Jakub Procházka, egy cseh űrhajós egy hosszú, magányos küldetésen halad a Jupiter közelében lebegő rejtélyes Chopra-felhő felé. Ahogy azonban telik az idő, egyre inkább világossá válik, hogy a történet valódi középpontjában nem a küldetés, hanem Jakub lelki állapota és széteső házassága áll.
Jakub karakterét Adam Sandler alakítja, és a film egyik legnagyobb meglepetése maga az ő játéka. Sandler itt teljesen háttérbe szorítja a megszokott komikus stílusát, és egy csendes, depressziós, érzelmileg kiüresedett embert játszik. Jakub hónapok óta egyedül van az űrben, miközben a Földön maradt felesége, Lenka egyre jobban eltávolodik tőle. A film folyamatosan azt mutatja be, hogyan próbál Jakub szembenézni a saját hibáival és azzal, hogy talán túl későn érti meg, mit veszített el. Több kritika is kiemelte, hogy Sandler meglepően erős drámai alakítást nyújt, még akkor is, ha a film nem mindig használja ki teljesen ezt a lehetőséget.
Lenka, akit Carey Mulligan játszik, a történet másik fontos figurája. Bár fizikailag végig a Földön marad, érzelmileg folyamatosan jelen van a filmben. A kapcsolatuk fokozatos szétesése adja a történet érzelmi magját. Lenka karaktere ugyanakkor kissé alulírt: sokszor inkább Jakub lelkiismeretének részeként működik, mint önálló szereplőként. Ettől függetlenül Mulligan játéka erős, és sikerül érzékeltetnie a magányt és csalódottságot.
A film legkülönösebb szereplője Hanuš, az óriási pókszerű lény, akinek Paul Dano adja a hangját. Hanuš egyszerre működik idegen lényként és pszichológiai metaforaként. Nem egy klasszikus sci-fi szörny vagy fenyegetés, hanem inkább egy nyugodt, filozofikus figura, aki Jakubbal beszélgetve próbálja feltárni annak félelmeit és érzelmeit. Az ő jeleneteik adják a film legemlékezetesebb pillanatait. A furcsa alaphelyzet elsőre abszurdnak tűnhet – egy magányos űrhajós beszélget egy hatalmas pókkal –, de a film meglepően komolyan és érzelmesen kezeli ezt a kapcsolatot.
A történet nagy része a magányra és az elszigeteltségre épít. Jakub nemcsak fizikailag van távol mindenkitől, hanem érzelmileg is eltávolodott az emberektől. Az űrhajó szűk, hideg tere és a végtelen csend folyamatos nyomasztó hangulatot teremt. A film sokszor inkább meditatív élmény, mint klasszikus sci-fi kaland. Emiatt a tempó nagyon lassú, ami erősen megosztó lehet. Több kritika szerint a film túl filozofikus és túl komor, miközben mások éppen ezt az álomszerű, melankolikus hangulatot tartották az egyik legjobb elemének.
Vizuálisan a film kifejezetten erős. Az űrhajó belső tere szándékosan szűk és lepusztult, ami jól tükrözi Jakub mentális állapotát. A Chopra-felhő látványa és a világűr képei egyszerre szépek és nyugtalanítóak. Johan Renck rendezése sokszor inkább hangulatra épít, mint látványos akcióra, és ez jól elkülöníti a filmet a tipikus hollywoodi sci-fiktől. A zene és a hangdizájn szintén sokat hozzáad a melankolikus atmoszférához.
A film legnagyobb problémája talán az, hogy nem mindig tudja fenntartani az érdeklődést. Az alapötlet erős és különleges, de a történet néha túl repetitívvé válik. A hosszú, csendes jelenetek és a filozofikus párbeszédek egy idő után monotonná válhatnak. Több kritika is kiemelte, hogy a filmben rengeteg potenciál van, de nem minden ötletét bontja ki eléggé.
Összességében a film egy különleges, érzelmes és erősen hangulatközpontú sci-fi dráma. Nem a látványos akciókra vagy fordulatokra épít, hanem az emberi kapcsolatokra, a magányra és a bűntudatra. Adam Sandler egyik legerősebb drámai alakítását nyújtja, és bár a film tempója sokak számára túl lassú lehet, a furcsa, melankolikus atmoszféra miatt mégis emlékezetes marad. Nem klasszikus popcorn sci-fi, hanem inkább egy filozofikus, emberközpontú utazás.
Ajánló:
Elsősorban azoknak ajánlott, akik szeretik a lassabb, gondolatébresztő sci-fiket, például az Ad Astra vagy az Érkezés hangulatvilágát. Adam Sandler rajongóinak különösen érdekes lehet látni őt ilyen visszafogott, drámai szerepben. Akik viszont pörgős űrkalandot vagy látványos akciófilmet várnak, azok számára a film túl melankolikus és lassú lehet.
Szöveg: Gere Ákos
Források:
- GN (IGN Hungary)
- Puliwood
- Hetedik Sor Közepe
- Mafab
- Sorozatjunkie
- filmtekercs.hu
Képek: cloudfront.net, nflximg.com, vaguevisages.com
