A The Eternaut az utóbbi évek egyik legérdekesebb sci-fi túlélőszériája, amely nemcsak a világvége-hangulatra épít, hanem az emberi kapcsolatokra, a bizalomra és a félelemre is. A sorozat az ikonikus argentin képregényből készült, és már az első részekben sikerül olyan nyomasztó atmoszférát teremtenie, ami végig ott marad a néző fejében. Nem egy tipikus hollywoodi látványorgia, hanem lassabban építkező, komor és sokszor kifejezetten nyugtalanító történet.

A cselekmény Buenos Airesben indul, ahol egyik napról a másikra különös, halálos hóesés kezd hullani. Az emberek először nem értik, mi történik, de hamar kiderül: aki kapcsolatba kerül a hóval, szinte azonnal meghal. A túlélők bezárkóznak otthonaikba, és megpróbálják megfejteni, hogy természeti katasztrófáról, vegyi támadásról vagy valami sokkal nagyobb dologról van-e szó. Innen indul a történet igazi ereje: a bizonytalanság.

A főszereplő Juan Salvo karaktere az egész sorozat lelke. Nem klasszikus akcióhős, inkább egy hétköznapi ember, aki kénytelen alkalmazkodni egy teljesen megváltozott világhoz. A sorozat jól mutatja be, hogyan válik fokozatosan vezetővé, miközben ő maga is retteg és hibázik. Emiatt végig emberi marad, és könnyű vele azonosulni. A családjához és társaihoz való ragaszkodása ad érzelmi súlyt a történetnek.

Mellette fontos szerepet kap Alfredo Favalli is, aki az ész és a racionalitás képviselője. Ő az a karakter, aki mindig próbál logikusan gondolkodni, még akkor is, amikor minden összeomlóban van körülöttük. A Juan és Favalli közötti dinamika az egyik legerősebb része a sorozatnak, mert jól mutatja, mennyire másképp reagálnak az emberek a túlélési helyzetekre.

A női karakterek sem maradnak háttérben. Elena és Clara történetszála főleg az érzelmi oldalát erősíti a szériának. Nemcsak arról van szó, hogyan lehet túlélni fizikailag, hanem arról is, hogyan lehet mentálisan épnek maradni egy olyan világban, ahol bármelyik pillanat lehet az utolsó.

A sorozat egyik legnagyobb erőssége a hangulat. A kihalt utcák, a néma város és a folyamatos fenyegetettség érzése végig nyomasztó marad. A rendezés sokszor inkább a feszültségre épít, mint az akcióra, és ez jól áll neki. Amikor mégis megérkeznek a látványosabb jelenetek, azok sokkal erősebben ütnek. A havas Buenos Aires képei egyszerre szépek és ijesztőek.

A történet fokozatosan nyitja ki a világát. Először csak a túlélésről szól, később viszont egyre nagyobb méretű fenyegetés bontakozik ki. A sorozat ügyesen adagolja az információkat, így folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot. Nem magyaráz el mindent azonnal, ami néha frusztráló lehet, de pont ettől marad rejtélyes és feszült.

A széria egyik érdekes tulajdonsága, hogy erősen emberközpontú. Nem a CGI vagy a látvány dominál, hanem az, hogyan reagálnak az emberek a katasztrófára. Sok jelenet szól bizalomról, árulásról, összetartásról és arról, milyen gyorsan omlik össze a civilizáció, ha eltűnik a biztonságérzet. Emiatt néha inkább pszichológiai drámának érződik, mint klasszikus sci-finek.

Persze nem hibátlan alkotás. A tempó időnként túl lassú, főleg azok számára, akik folyamatos akciót várnak. Vannak epizódok, ahol a párbeszédek dominálnak, és nem minden mellékszereplő kap elég mély kidolgozást. Néhány jelenetnél a költségvetés korlátai is érezhetők, főleg a nagyobb szabású részeknél. Ugyanakkor a sorozat erős atmoszférája és karakterközpontú megközelítése miatt ezek a hibák kevésbé zavaróak.

A színészi játék összességében nagyon erős. A szereplők hitelesen adják át a félelmet, a reménytelenséget és a túlélési ösztönt. Emiatt még a csendesebb jelenetek is működnek. A zene és a hangdizájn külön dicséretet érdemel, mert rengeteget hozzátesz a folyamatos nyomottsághoz.

Ajánló:

Azoknak ajánlott igazán, akik szeretik a komorabb, lassabban építkező sci-fiket, mint például a Dark, a The Last of Us vagy a Station Eleven hangulatvilága. Nem egyszerű popcorn-szórakozás, hanem egy nyomasztó túlélőtörténet, amely inkább az emberi reakciókra és a bizonytalanságra koncentrál. Aki türelmes a lassabb történetvezetéssel, egy erős atmoszférájú, gondolatébresztő sci-fit kap, amely sokáig megmarad az ember fejében.

Szöveg: Gere Ákos

Források:

  • GN (IGN Hungary) 
  • Puliwood
  • Hetedik Sor Közepe
  • Mafab
  • Sorozatjunkie
  • filmtekercs.hu

Képek: buenosairesherald.com, i0.com, wallpapersbq.com, awn.com, techradar.com