Az elmúlt pár év során nagy népszerűségre tettek szert a zenészek, bandák életét bemutató, életrajzi filmek: az utat ehhez talán a Bohém rapszódia taposta ki, mely a Queen és persze, Freddie Mercury életének főbb állomásait mutatta be (és, a legfrissebb pletykák szerint, már készül a folytatás is), és rengeteg díjat, jelölést zsebelhetett be. Hasonlóan nagy népszerűség övezte az Elton John pályáját feldolgozó Rocketmant, vagy épp a Yesterdayt, mely, ha nem is éppen a Beatlesről szólt, de központi szerepet játszottak benne.
Kevésbé ismert viszont a Netflix egyik saját készítésű darabja, a The Dirt – főszerepben a Mötley Crüe-val, amely egy amerikai glam, illetve heavy metal zenekar, kiknek pályája a nyolcvanas években kezdett el felfele ívelni. Debütáló albumuk 1981-ben mérsékelt sikert tudhatott magáénak, de már ezzel felhívták magukra a figyelmet, míg az 1983-as Shout at the Devil című lemezükkel kezdetét vette az aranykor. Gyakori botrányaikkal, és dekadens életmódjukkal a mai napig ez a banda testesíti meg leginkább a szex, drogok, rock n’ roll életérzést. Néhány összekapást és tagcserét követően 2004-ben állt össze az eredeti felállás, 2008 még egy új lemezt is kiadattak. 2014-ben jelentették be a feloszlásukat, ezt követően Final Tour néven rendeztek egy végső fellépéssorozatot – ez 2015-ben ért véget. Pár év csend után 2019-ben érkezett a hír: a zenekar ismét összeáll.
A film alapsémája tehát a szokásos: négy nagyravágyó fiatal, hatalmas álmokkal, összeáll egy zenekarba és közösen meghódítják a világot. Aztán, ahogy az lenni szokott, idővel közbeszól az alkohol és a drogok okozta mámor és hanyatlás, a magánéleti válságok, a tagok szembefordulása egymással, a konfliktusok…
Ám a Netflix ezen alkotása tudott valami újat is nyújtani: nevezetesen azt, amiként feldolgozta az alapanyagot. A négy zenész (Nikki Six – Dougles Booth; Mick Mars – Iwan Rheon; Vince Neil – Daniel Webber; Tommy Lee – Machine Gun Kelly) mindnyájan narrátorai a történetnek, egyéni látásmódjuk, perspektívájuk egymást váltja a film során – többször előfordul az, hogy, mondhatni, „átveszik” egymástól a szót, így az események sokszor nem lineárisan haladnak előre, ezzel adva meg az alkotás dinamikáját. A mellékszereplők is megjegyzéseket tesznek időnként, illetve, arra is akad példa, hogy a karakterek, egyenesen a kamerába pillantva, kiszólnak a nézőkhöz. Ez a fajta megoldás igencsak szórakoztató hatást eredményez.
A film elsőkörben persze azok számára lehet vonzó, akik már ismerik és szeretik valamennyire az említett zenekart, de bátran merem ajánlani azoknak is, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem találkoztak még velük: ahogy az a zenészekről szóló alkotásoknál lenni szokott, a zene itt is központi szerepet játszik, tehát, jó alkalom lehet ez arra, hogy új dalokat ismerhessünk meg. Valamint, a nyolcvanas évek glam rockjának őrületét és hangulatát is hitelesen adja vissza, így egyfajta kordokumentumként is valamelyest megállja a helyét.
Amennyiben tehát valami könnyed, szórakoztató darabra vágyunk, a The Dirt ideális választás lehet számunkra!
Héjas Anna
(Képek: IMDB/NETFLIX)
