Most elkövettem azt a hibát, hogy amikor a sorozat magyar címét kerestem, óhatatlanul is beleolvastam más kritikákba, de igyekeztem minél előbb be/kizárni ezeket, hogy ne befolyásolják a személyes benyomásaimat. A cím amúgy egy érdekes kérdés, erre később még visszatérek.
Ahogy fogynak a svéd és dán sorozatok, egyre feljebb menetelek Skandináviában – egyelőre sajnos csak virtuálisan. De feltett szándékom, hogy egyszer személyesen is felkeresem Észak-Európának ezt a csodálatos részét. Ha már – a Netflixen Magyarországon valamiért fel nem lelhető – „A híd” (The Bridge/Bron/Broen) jóvoltából megtanultam svédül, illetve a „Holtszél” (Deadwind/Karppi) hatására nemrégiben elkezdtem kacérkodni a finnel is (komoly kihívás, finnugor nyelvrokonság ide vagy oda, köze nincs a magyarhoz).
Legutóbb Izlandon jártam, sőt, csapdába is estem – persze csak képzeletben/képletesen. A „Trapped” című krimi ugyanis egy isten háta mögötti kis izlandi faluban játszódik, amit jobb napjain illethetnék a „hófödte” jelzővel, valójában azonban még a „hólepte” is eufémizmusnak tűnik a történet szempontjából. Merthogy egy hatalmas hóvihar következtében se ki, se be, miközben rejtélyes gyilkosságok történnek, és szükség volna erősítésre a reykjavíki rendőrség részéről. Ők „odafent” legalábbis ezt képzelik, fontosságuk tudatában. Ám amikor végre megérkeznek, több kárt okoznak, mint hasznot, hiszen a helyi viszonyok ismerete elengedhetetlen egy ilyen szövevényes ügy kibogozásához. Érdekes csavar, hogy a 2. évadban viszont már a főszereplő, Andri érkezik „külsősként”a fővárosból. Ráadásul az 1. évadban még a főhősünk legfőbb ellenlábasának számító, szintén Reykjavíkból kirendelt Trausti is ekkor már egészen más arcát mutatja.
Általában igaz erre a kiválóan megkomponált bűnügyi drámára, hogy szinte semmi és senki sem az, aminek és akinek első (vagy akár még második) pillantásra látszik. Ember legyen a talpán, aki képes megtalálni a forró nyomot a valódi elkövetőkhöz – ebben a helyszínen az időjárás sincs a nyomozók segítségére (főként az 1. szériában), de itthon, a kanapé melegében ugyanúgy kudarcba fulladt minden ilyen irányú próbálkozásom. Bár, be kell vallanom, nekem nem igazán szokásom latolgatni az esélyeket, szeretem a meglepetéseket és a váratlan fordulatokat, és hát a skandináv krimik ezekben szerencsére bővelkednek.
A Trapped esetében szokatlan számomra, hogy annak ellenére érzelmileg telített, hogy nincs benne igazán szerelmi szál, vagyis a 2. évadban „mellékvágányon” elindul egy, ám hamvába hal – sajnos szó szerint. Nem akarok többet elárulni, de ez a történetszál számomra kifejezetten megrázó volt, viszont el kellett fogadnom, hogy már csak műfaji sajátosságából („Nordic Noir”) adódóan itt nincs olyan, hogy happy end. (Ettől függetlenül nagyon megérintett a zárójelenet Andri és a nagyobbik lánya között.)
Sőt, nemrég megtudtam, hogy vége sincsen, ugyanis „Entrapped” címmel a „kiváltságos” országokban elvileg már megjelent a 3. évad, kishazánkban sajnos még várni kell rá. Korábban már utaltam a cím körüli furcsaságokra. Az egyik ez az apró módosítás („Trapped” vs. „Entrapped”), ami – ha minden igaz – a magyar változatban is tetten érhető majd („Kelepcében” vs. „Kelepcébe csalva”). Ennek oka talán az, hogy nem klasszikus folytatásról van szó, hanem egy spin-offról, legalábbis erre enged következtetni a Netflix oldalán található rövid leírás. A másik, hogy szerintem a legtöbb sorozat vagy akár film esetében is frappánsabb a magyar címadás, mint az angol, itt viszont nem különösebben fogott meg a fordítás.
Mindenesetre én már nagyon várom a folytatást, bármilyen formában is történik. Addig is olvasom a kedvenc izlandi írómtól, Auður Ava Ólafsdóttirtól a harmadik regényt, a Hotel Silence-t, amit Csehországból rendeltem angol nyelven – multikulti a javából.
Szöveg: Répási Erna
Képek: sorozatjunkie.hu
