Bár szándékosan nem szokásom mások ajánlóit/kritikáit olvasgatni, nehogy félrevigyenek, most mégis akaratlanul is megtettem, amikor próbáltam kideríteni, hogy valójában hány évadból áll a sorozat. Erre végül nem derült fény (annak ellenére, hogy a történet épp abban az Izlandon ritkaságnak számító időszakban játszódik, amikor különösen, már-már zavaróan magas a napsütéses órák száma), úgyhogy én arról a 9 részes első évadról fogok „értekezni”, ami a Netflixen magyar felhasználók számára jelenleg elérhető.
Szóval többen is jól lehúzták a Case-t, úgyhogy bennem volt egy #csakazértis, főleg, mert az első 2 rész alatt nekem is többször átfutott az agyamon, hogy na, jó, feladom, kikapcsolom. És nem azért, mert döcögősen indul, hanem pont, hogy kifejezetten intenzív és komplex, azaz túl sok szálon fut túl sok szereplővel, amiket hirtelenjében képtelenségnek tűnik kibogozni, meg azt is, hogy most akkor ki kicsoda, illetve ki kivel van. Ráadásul a címe, a helyszíne és a tematikája ellenére sem tekinthető klasszikus Nordic noirnak – ezt egyébként más ugyancsak észrevételezte. Mondjuk, ez részben betudható annak is, hogy nincs az a sötétség és jeges hideg, ami kvázi már az izlandi sorozatok „védjegyének” tekinthető, ahogy arra fentebb is utaltam.
Hangulatát tekintve amúgy számomra egy kicsit Breaking Bad-es és valamelyest Transpotting-os is – vélhetően azért, mert a szövevényes bűnügyek középpontjában a drog áll, szoros „együttműködésben” a pornóval, ráadásul nem is akármilyennel, hanem gyerekpornóval. Úgyhogy szigorúan 18 karikás széria, és azon felül is csak az erős idegzetűeknek ajánlott. (Mondom ezt én, jó vicc, de valamiért most nem voltak rémálmaim közben/utána – igaz, még csak tegnapelőtt fejeztem be, úgyhogy lehet, hogy az #amikésiknemmúlik esete forog fent – ha már Case.)
A Netflix ismét szűkszavúan nyilatkozik a sorozatról: „Az önpusztítás útjára lépő lecsúszott ügyvéd új célt talál életének: egy tinédzser első látásra öngyilkosságnak tűnő halála ügyében kezd nyomozni.” Ennél azért jóval összetettebb és árnyaltabb a kép, mert nemcsak az említett Logi (Magnús Jónsson) válik megszállottjává az incidensnek, hanem például a rendőrnő, Gabríela (Steinunn Ólína Þorsteinsdóttir) úgyszintén, annak ellenére, hogy felettese első körben lezárja az ügyet #caseclosed, aztán amikor kénytelen újranyitni, akkor is igyekszik őt minél inkább háttérbe szorítani, és mást bíz meg a nyomozás irányításával. Gabríela esetében van még egy érdekes magánéleti adalék a húga személyében, aki súlyos pszichés zavarokkal küzd, és mivel az új terapeutája nővérét is nagyon be akarja vonni a kezelés folyamatába, sejteni lehet, hogy itt valami súlyos titok lappanghat. Ezt érzi a detektívnő társa is, aki próbál vele barátkozni, de ahogy a pszichiáter előtt, úgy Högninek (Þorsteinn Bachmann) sem nyílik meg igazán. És persze ne feledkezzünk meg a decens ügyvédnőről, Brynhildurról (Jóhanna Vigdís Arnardóttir) sem, akinek szintén szívügye az igazság kiderítése, de ő sincs egyszerű helyzetben #soktűzközött, hiszen személyes jó barátai az áldozat szülei, a főnöke, Benedikt (Arnar Jónsson) sem könnyíti meg a dolgát, ráadásul kezességet kell vállalnia az instabil Logiért is, aki bár zseniális és rendkívül elkötelezett, a pia és a drog gyakran elhomályosítják éleslátását.
Nekem egyébként a két kedvenc szereplőm Logi „életének női”, vagyis a hivatalos csaja, az IT-guru Ilmur (Elma Stefania Agustsdottir) és Lára súlyosan drogfüggő nővére, a még szintén fiatalkorú Hanna (Birna Rún Eiríksdóttir), akivel előre megfontolt szándékból elcsábíttatják Logit.
Mindenki is gyanús: a balettintézet vezetője, Lára ex-drogos vér szerinti szülei, Lára örökbefogadó szülei, a drog-pornó tivornyák házigazdája. Tényleg mindenki, aztán egy nem várt fordulattal kiderül, hogy ki is az igazi tettes, de sehogy sem lehet rábizonyítani, és helyette Logit tartóztatják le, aki végül kétségbeesett, ám egyben fondorlatos lépésre szánja el magát, így az igazság ugyan félig-meddig győzedelmeskedik, de csak olyan skandináv módra, finoman szólva is keserédesen. Valamiért mégis mosolyog Gabríela, amikor Logi másodszor már önként adja fel magát, ez az egyik rejtély számomra. A másik, hogy most akkor végül is öngyilkosság vagy gyilkosság történt-e Lára esetében, mert nekem ez továbbra sem evidens. A harmadik pedig Gabríela húga, aki egy meghökkentő, ám egyben zseniális zárójelenet formájában az ügy szerves részévé válik. És snitt, itt véget ér a sorozat. Vagy mégsem? Ez az, amit nem sikerült kiderítenem, úgy látszik, nem lennék jó nyomozó, azt viszont remélem, hogy a jó nyomozók és a még jobb ügyvédek visszatérnek, és lesz folytatás, ami itthon is, Netflixen is hozzáférhető.
Szöveg: Répási Erna
Képek: Netflix
